1. A SZEL FELTAMAD

Alszik a világ, csendes most minden
Ragyog az ég, könnye nincsen.
Néma forrást merít a szél,
Hallgat a folyó, csendben remél.

Reméli holnap más lesz a táj,
A hullám zúghat, és partot talál,
Új vihar jön, mi táplál, éltet,
Oltja szomját a nyomorult létnek.

A remény az utolsó ezen a földön,
Ne vedd el tőlem magamban őrzöm,
Nem adom át senki másnak,
Ha kell, csak a nagyvilágnak,
A szél, majd ha feltámad...

A vihar eljött, és itt is maradt,
Letört faágak leple alatt,
Elsötétült, más lett a táj,
Folyó újra vigaszt talál.

A vihar szép, soha nem bántom őt,
Néma forrásnak ad, új erőt,
Mindent elmos, mi rossz itt ragadt.
Nincs első, sem utolsó pillanat.


2. WINDS WILL RISE

The world's fast asleep, without a sound
No sign of rain, the sky is so bright
A breeze arises out of the calm
The silent river is dreaming alone.

Dreaming of a better day to assure
The waves will thunder and crash to the shore
A new storm's coming, I can feel and taste it
To quench the thirst of this barren wasteland

Hope is the last thing I have for certain
She's everlasting, a bittersweet burden
Kept in my heart, I can't do without her
But now, I'll scream it out louder
"Soon the winds will rise again!"

The fury of nature is here to stay
With autumn leaves falling into decay
Where gathering clouds darken the view
The river will find its solace anew.

The storm is sacred and never to blame
Ready to unleash its powers again
To wash away the stains of the past
The very first moment could be the last