1. IDEZET

(Instrumental)



2. ÖROK ÁLMOK

Fent magasan titkokkal és
sötét köddel teli helyen
Elrejtőzve halandó szmeke elől
Egy végtelen erdő rejtekén
melyről ősi történeteket suttognak
Hogy aki belép nem tér vissza
Hogy az erdő egy másik világot rejt
Ott az erdő mögött és a gyökerei alatt
Egy vén óriás nyugszik
Örök álomba zuhanva
Örökre elrejtve és elfelejtve
Ott kísért halandó szemektől távol
szelleme az idők kezdete óta
a Kárpátok ura
Egy sötét szellem
teli gyűlölettel és keserűséggel
Teli végtelen álmokkal
Olyan szomorú és sötét álmokkal
hogy körülötte minden élet
megtelik keserűséggel és szomorúsággal
Sötétségbe borítva az egész vidéket
Gyülöletet és elégedetlenséget szítva maga körül
És örök átkot és kárhozatot hozva mindenre
Örök álmok halálról és megnyugvásról
De az álmok folyama nem hoz megnyugvást
Csak elvisz egy másik világba
Mikor a szív örökre meghasad
az idők súlya alatt...
És így örökre keserű és bús álmai lesznek
Világokon át örökké álmodva
A halálról ami felszabadít...
És körülötte az idők végéig szomorú lesz minden élet
Egy örök bosszú
minden csepp vérért és fájdalomért
Az idők végtelenségében
csak álmok vannak
Az időtlen időkről...
Az útról ami véget ér...
Halálról ami nincs többé...


3. CSAK EGY ÁRNY

Csak Egy Árny
Egy másik világ kapujában
Túl az életen de még holtan se
Lemondás az életről

Melyet álomként láttunk
Csak képek és hangok
És most a szélén állok

Egy másik világ kapujában
Túl az életen...
Most látom elmosódni az álmot

Melyet éltünk
Örök utazás...
Egy örök vágy a halálra...

Egy út áminek nincs vége...
egy örök körforgás...
Míg eljön az ébredés a halál

Hogy megtanuljuk felismerni a létét
Hogy egyszer az élet szélén álljunk
Egy másik világ kapujában állva

Túl minden életen..
Az élet szélén állva
Túl az ismeretlenen

Szembenézve önmagunkkal
Ahol már nem vagyunk fontosak
Már semmink sincs
már mindent elhagytunk

Ahol már senkik vagyunk
Ott az élet szélén állva
Túl minden életen...
Túl a halálon...


4. IMA

Ezernyi sebből vérezve
Évezredek és örökkévalóság
Ezernyi éles késként hasít belém
Végtelen hosszú pillantások
Elfeledett korokon át
A messzeségbe
És tudva hogy sohasem ér véget
Tudva hogy nincs ima mely feloldoz
Semmilyen könyörgés nem oldozhat fel
Semmi sem enyhítheti a szenvedés lángját
Ami magasra csap felettem
Mégha tudom is hogy a lángok felettem
Sohasem alszanak ki
Csillapítom a halált
Az elmúlás gondolatával
És hívom a sötétséget hogy
Sötét leplével és a halál leheletével
Elvigyen magával...
Elvigyen az életből...
Minden éjjel könyörgöm a halálért
Hívom őt.
A nevét suttogom öreg elfeledett helyeken
A nevét suttogom minden éjjel
Ők tudják hogy más világhoz tartozom
Hallják hogy a nevét suttogom
Ahogy hívom...


5. ÁTÉREZNI A HALÁLT

Csak hideg ami körülveszi
az örökkévalóságban úszó lelkem
végtelen elfeledett ösvényeken bolyong
Egy örökké haldokló démon
Fájdalomként kísértve öreg sötét helyeken

A sötét mélységben
egy suhanó halvány árnyként
Ezernyi éjszakán át a ködös homályba
halvány árnyak suhannak

És a fájdalom sikolyai zúgnak
Megnyitom a kapukat a halálba és sötétségbe
Eldobok minden életet
megölök minden illúziót

Szólítom őt a sötétben
megnyílok az örök sötét erőnek
A sötétségnek...
Hogy kiteljesedjen bennem

Ő a sötétség
Feladva mindent...
Átérezni a halált...
És ő a sötétből válaszol

De már belülről szól egy hang
Megnyílva a sötétségnek
Átlépve a halál kapuján
Megnyitva a halál kapuit
Ami az örökkévalóságba vezet
Eldobva minden halandó dolgot

Megnyitva a sötét erőknek
Átérezni a halált...
Feladva mindent...
Átérezni a halált...
Feladva mindent...
Átérezni a halált...


6. SOTÉTSÉG

(Instrumental)